"Budapest turistaszemmel"-túránkat 2022 január elején kezdtük meg egy kedves kis társasággal - ugyanazokkal, akikkel az Országos Kék Túrát is járjuk. Az első alkalommal megnéztük Óbudán a Szentlélek teret és a Fő teret. Más terveink is voltak, de mindent zárva találtunk, hiszen még tartott a covid-óvatosság.
Igazából mindig azt hittem, hogy nem szeretem Budapestet - de valahányszor távol laktam tőle, elkezdett hiányozni. Mégiscsak benne nőttem fel - Kispesten. Úgy hozta az élet, hogy megint ebben a városban dolgozom, s úgy éreztem, tennem kell valamit, hogy közelebb kerüljön a szívemhez. Ezért kezdtem el ezt a projektet.
Ha ezt nem teszem, továbbra is úgy jártam volna el hévvel a Zichy-kastély mellett úgy, hogy fogalmam sem volt, mi az az épület. Sose találtam volna rá a kávézóra, ami varázsitalokat kínál. Nem tudtam volna meg, hogy van olyan fürdőnk, ahol a meleg vízben tudok kiúszni a szabadba, ahogy azzal sem szembesültem eddig, hogy városunk egy igazi, fejlett világváros volt a történelem során többször is. Az 1300-as években olyan gótikus templomunk volt Óbudán, ami felvehette a versenyt a kölni dómmal. Az 1900-as századfordulón Európa legtisztább városa volt, gazdag kávéházi kultúrával. Budapest tele van lehetőséggel, csak újra lélegzethez kellene engedni. Megtisztítani a kosztól, szeméttől és ember-barátabbá (zaj- és káoszmentesebbé) tenni. De jó lenne...
Tehát Szentlélek tér és Fő tér; Óbuda; III. kerület - itt kezdtünk.
A újkőkorban már élt itt valamiféle törzs. Minden bizonnyal szabadon folydogált a Duna, időnként kiáradva, máskor apadva - s ilyenkor megkönnyítve a szigetről zátonyra, zátonyról szigetre történő átkelést. A legutolsó időkig halban rendkívül gazdag, jó minőségű víz volt, partjain kiterjedt nádasokkal. A mocsár gazdag hal- és madár-zsákmányt adhatott, de az erdők sem voltak elérhetetlenül messze. Az emberek cölöpvázas házakban laktak. Ha valaki meghalt közülük, azt zsugor-pózban temették el, összekötözött kézzel, nehogy a szelleme visszatérjen.
A rézkorban - Ötzi korában - szarvasmarhákat áldoztak (tehát állattenyésztő közösség voltak). Az egyik - innen valamivel északabbra talált - áldozati gödörben a régészek három csonkolt, végtagjaitól megfosztott, kitekert nyakú állatot találtak.
Az időszámításunk előtti 1000 és 2000 között (abban az időben, amikor a Théra vulkán megsemmisítette a minoszi kultúrát Krétán, amikor Mózes kivonult Egyiptomból, és amikor Indiában dél felé terjeszkedtek az árja népek) pásztorkodó és földművelő életmódot folytattak az itt élő emberek, s a mélyebben fekvő területrészeket települési hulladékokkal töltögették föl - úgy tűnik, tudatosan, hogy minél inkább csökkentsék az árvíz-veszélyt. Szokás volt a házak alá kutyatetemeket helyezni - áldozati és szakrális védelmi céllal (ez szokásuk volt egyébként az ős-magyaroknak is, innen ered a mondás, miszerint "itt van a kutya elásva"). A halottakat immár hamvasztották és urnában helyezték el.
Az időszámításunk előtti 400-300-as években kelta népek éltek a Duna e partján.
Az ókorból nem találtak emlékeket. Valószínűleg túlságosan az ártérhez tartozott ahhoz, hogy kőépületeket emeljenek.
Aztán az évek jöttek, mentek, a rómaiak után az avarok, majd a magyarok következtek.
A honfoglalás után Óbuda hamarosan jelentős magyar várossá alakult.
Az 1000-es években megalapították az óbudai prépostságot és a tér mellett épült egy római stílusú* templom, amit Szent Péternek szenteltek.
*római stílus az építészetben: Magyarországon az 1000-1300-as évek, azaz az Árpád-kor jellegzetes építkezési stílusa. Robosztus, széles falak, kis ablakok, egyszerűség jellemezte.
A városrészt az 1200-as években a tatárok elpusztították.
Az Árpád-kori templom maradványain húzták föl a hatalmas és lenyűgöző Szűz Mária-katedrálist, 1340 körül. Ez egy háromhajós, gótikus csarnoktemplom volt.
Úgy képzelem, hogy a kölni dómhoz hasonlóan fajsúlyos templom lehetett, s újra felépíteni nyilván nem lehet (pedig sokat hozzátenne a vársoképhez, ha megmaradt volna), de valami olyasmit - legalább alkalmanként, mint ami Ny-Európában divatba jött, el tudnék képzelni. Templomromokat, illetve a még el nem készült Sagrada Famíliát így egészítik ki vizuálisan: drónokkal
1408-ban Zsigmond király alapított egyetemet a Szentlélek-tér közelében.
A gótikus templomot és a középkori városrészt a törökök pusztították el.
Még itt volt a török, amikor, 1659-ben I. Lipót király a Zichy családnak adományozta. Pontosabban az ekkor 44 éves Zichy István veszprémi és vázsonyi várkapitánynak. Ekkor még valami állhatott a dóm falaiból, de a népesség a törökök miatt elmenekült a városrész kihalt, vizek-uralta területté vált ismét.
Budát (az óbudai Szentlélek térrel és Fő térrel együtt) 1686-ban sikerült visszafoglalnunk. Zichy István ekkor már grófi rangot viselt. 1691-ben a Zichy grófok résztvettek azon a 11.000 fős hála-zarándoklaton, mely Mariazellbe vonult, s amit Eszterházy Pál nádor szervezett.
A Szentlélek tér és a Fő tér területére - ami most a gótikus templom romjai mellett a török előtti házak, utcák maradványait és a visszatérő nádasokat jelenthette - az 1700-as években III. Károly, német-római császár, német, magyar és cseh király német parasztokat telepített be.
Majd hamarosan cseh- és morvaországi zsidók kezdtek el betelepedni.
Prágában ugyanis 1726-ban megjelentek III. Károly családjogi törvényei, amelyek szabályozták és korlátozták a zsidók lélekszámát és lakhelyét. Már ez is okot adott számukra az elvándorlásra, de 1744-ben, amikor kitört a második sziléziai háború, és a poroszok megszállták Prágát, árulással vádolták az egész zsidó közösséget. A város gettóját ennek hatására megtámadták. Mária Terézia el is rendelte az összes zsidó kiutasítását Prágából 1745 januárjáig, egész Csehországból pedig júniusig. Az ezt követő gazdasági visszaesés után persze császárnői rendeletre mégiscsak ideiglenes tartózkodási engedélyt kaptak Csehországban. Akik visszatértek a romos prágai gettóba, azoknak rendkívül magas adót kellett fizetniük, s még egy nagy tűzvész is nehezítette számukra ezeket az éveket.
Ilyen körülmények elől jöttek el Magyarországra és Lengyelországba. Így ide, a Szentlélek tér és Fő tér környékére, mert bizonyos védelmi pénz fejében a Zichy grófok megengedték nekik, hogy nyilvános istentiszteleteket tartsanak, ingatlanokat vásároljanak, belügyeiket maguk intézzék, kóser bort és húst mérjenek. Ezt valószínűleg azért engedhette meg magának a Zichy család, mert Mária Teréziának nagy szüksége volt a magyar nemesség támogatására.
A főleg svábok és zsidók által lakott Fő teret és Szentlélek teret (meg persze tágabb környéküket) 1738-ban és 1739-ben egy Kis-Ázsiából indult pestisjárvány sújtotta, mely elragadta a település akkori plébánosát is.
A trinitárius szerzetesek ezekben az években lelkiismeretesen ápolták, gyógyították a betegeket két közeli kolostorukban. Mégis egy év alatt Óbuda 888 lakosa halt meg.
Amikor a járvány végetért, a hála jelképeként építették meg a ma is a Szentlélek téren álló Szentháromság-szobrot, ami 1740-1743-között készült el.
A Zichy grófok csak 1746-ban kezdtek bele egy itteni kastély építésébe. Természetesen, a kornak megfelelően barokk stílusban. Zichy Miklós volt ekkor a család feje.
A barokk épülethez nagy barokk kert is tartozott, szobrokkal, szökőkúttal, egzotikus növényekkel, díszes kapukkal. Trópusi növényeket és déli gyümölcsöket érlelő üvegház is volt ott, ahol manapság a Kobuci-kert van.
1751-ben maga Mária Terézia is ellátogatott az új kastélyba.
Azután azonban, hogy Zichy Miklós 1766-ban meghalt - 10 év sikertelen pereskedés után - özvegye kénytelen volt visszaadni a birtokot - a közben ráépült kastéllyal együtt - a koronának. Hogy ez Mária Terézia "bosszúja" lett volna a befogadott zsidók miatt, vagy csak egyszerűen ilyen törvények voltak, nem tudni.
Ekkor - 1766-ban - lett a Fő téren szállása a prefektusnak (azaz a több uradalmat kormányzó jószágigazgatónak), a 4-es szám alatt.
Az "állam" persze szokás szerint nem sokra becsülte a vagyont, amihez hozzájutott. 1776-ban a kastély külső és oldalszárnyait lebontották. A barokk parkot hagyták tönkremenni, eltűnt a szökőkút és a díszes kapuk. A szobrokat és egzotikus növényeket eladták.
1780-ban, a Katonai Ruházati Bizottság kezdeményezésére ide került; a Szentlélek- és Fő-térre a piac, s ugyanők kezdték az 1800-as évektől katonai ruharaktárként használni az egykori kastélyt.
1834-ben a városvezetés a mai városháza helyén állott egyemeletes, klasszicista épületbe költözött. A teret ekkor Rathaus Platznak hívták, majd 1873 (Óbuda, Buda és Pest egyesítése) után Stadthaus Platznak. 1869-től lóvasút járt keresztül a téren, melynek nyomvonala ma is követhető. A pálya egyik vége a Lánchídnál volt, a másik itt, a Fő téren. 1896-ban villamosították. Több villamos végállomása is itt volt. Egyikük a Filatorigáti HÉV-végállomáshoz vezetett. 1906-ban készült el a városháza-épület, mely ma is polgármesteri hivatalként funkcionál. A téren kereskedések, kávéházak nyíltak.
Az 1950-es években szükséglakásokat alakítottak ki az egykori kastélyban. Ezek azonban a Duna közelsége miatti páradús levegő következtében hamar penészedő falakkal rendelkeztek. Nem is sokáig használták őket ilyen célra. Az 50-es években épült meg az Árpád-híd is. Ennek átadásával a szentlélek téri és fő téri villamosjáratokat megszüntették. Később a síneket is fölszedték.
1954-ben a HÉV építése miatt bontották le a kastély keleti melléképületét.
Az 1960-as években a helyi zsidó közösségnek sikerült elérnie, hogy a panelprogram kikerülje a Szentlélek teret és a Fő teret.
1974-ben elkezdték megmenteni, ami még menthető volt a kastélyból. Azóta múzeumként és művelődési házként funkcionál.
1986 óta áll itt a Fő tér északi kijáratánál az "Esernyős"-ként ismert szoborcsoport, melynek valódi neve: "Várakozók". Négy nőalakot ábrázol, esernyővel a kezükben. Az esőben álló alakok prostituáltak, akik kuncsaftra várakoznak. Varga Imre készítette őket.
A két tér területére autóval 1990 óta nem szabad behajtani.
A Fő-tér nagyon kedves szobra az, ahol bárki leülhet Szindbád mellé egy képzelt pohár borra. A szobrot 2013-ban avatták föl, az író; Krúdy Gyula születésének 135. évfordulójára. Alkotója Szanyi Péter volt.
Szindbádot "szerették barnák, szőkék, soványak és kövérek - és a hajós mindegyikről azt hitte, hogy most találta meg az igazi szerelmét, amint igazi szerelme volt ő is a nőknek, akik sohasem felejtették el végleg."
A szobor modellje Latinovits Zoltán volt, hiszen ő játszotta Szindbádot a híres filmben.
A szobor hátterét adó épület valaha a Vörös postakocsi étteremnek adott otthont, ami Krúdy egyik kedvenc vendéglője volt.
Források:
https://mult-kor.hu/cikk.php?id=16826
https://24.hu/tudomany/2019/06/01/obuda-aquincum-szeszgyar-regeszet-roma-keltaatt/
https://pestbuda.hu/cikk/20200926_barokk_pompa_obudan_maria_terezia_is_meglatogatta_a_zichy_kastely_tulajdonosat
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_csehorsz%C3%A1gi_zsid%C3%B3s%C3%A1g_t%C3%B6rt%C3%A9nete
https://hu.wikipedia.org/wiki/III._K%C3%A1roly_magyar_kir%C3%A1ly
http://www.obuda-szent3sag.hu/trinitarius.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C5%91_t%C3%A9r_(%C3%93buda)
https://visitobuda.hu/obudai-szobortura/
https://obuda.hu/blog/egyedi_egyszeri_tart/szindbad-szobor/
https://obuda.hu/blog/hirek/szindbad-szobor-a-fo-teren/
https://visitobuda.hu/obudai-szobortura/
Két egér kalandjai - Bolyongások Budapesten; Mészáros János, Jánosi-Halász Rita, Entz Sarolta
